Szerző: Lázár Noémi
A Gyémántfiú trilógia szerzője, Szurovecz Kitti író, újságíró hosszú ideig küzdött különféle bőrproblémákkal, mígnem elfogadta azokat (és velük önmagát). Kendőzetlen őszinteséggel vall küzdelméről az aknéval és pigmentfoltokkal.
Kitti, ma másképp vagy szép, mint a 20-as éveidben? Miben? Hogyan?
Az ápoltságra nagyon odafigyelek. És arra, hogy a bőröm rendben legyen, sokkal inkább mint huszonévesen.
Mit teszel meg naponta a szépségedért?
Alig sminkelek, hétköznapokban egyáltalán nem, maximum minimális korrektort vagy szempillaspirált használok. Alapozót szigorúan rendezvényre, fotózásra. Nem szeretem magát a sminket. Ha rendezvény van, hazajövök és első utam a fürdőszobába vezet: alaposan letisztítom az arcomat. Sminkben a világért sem aludnék el soha. Reggel-este használok egy egyszerű C-vitaminos hidratáló krémet az alapos tisztítás után. A szemeim hajlamosak megdagadni, ha kialvatlanabb vagyok a kelleténél, akkor zöldteás-koffeines arcolajat használok a szemhéjamra. Csodafegyverem a jégakku, amit előszeretettel használok, ha ki akar jönni rajtam egy kis dudor, vagy ha a szemeim borzalmasan fáradtak.
Mit teszel meg havonta / évente a szépségedért?
Az igazi az lenne, ha minden hónapban el tudnék jutni kozmetikushoz, de ez sajnos idő hiányában nem adatik meg. Imádom a tűs kezeléseket. A hialuronsavas kezeléseket mint pl. a dermapen kezelés.
Kétszer már voltam hialuronsavas feltöltésen is, mert nálunk a családban genetikailag az orr-ajak-barázda már 30 évesen is igen erős. Oda – bevallom – évente egyszer kapok hialuronsavat. Sokkal jobb úgy a tükörbe nézni, hogy nem egy elhasznált arcot látok. A nagyon vékony nők problémája, ahogy a bőrgyógyászom szokta mondani, egyszerűen “elfogy a pofijukról a husi”. Ilyenkor nem is ráncok jelennek meg, hanem árkok. Ezt hialuronsavas volumenpótlással tudják megoldani. Szuper, hogy van ilyen lehetőség! Évente egyszer ez egy zsebbenyúlós projekt, de nagyon megéri.
Hogy állsz a külsőd változásához?
Ruhaméretben nem változtam 14 éves korom óta. Szültem egy gyereket, de 55 kiló voltam akkor is és most is. Hetente 2-3-szor futok, aerobic dvd-kre ugrálok, olykor kondibérletet veszek és eljárok a “csoportos asszonytornákra”. Nincsenek rajtam plusz kilók. Az arcom öregedését látom, igyekszem elfogadni és csak egészséges mértékben tenni ellene.
Mit mondasz/mondanál a tizenéves lányodnak a szépségről? Ha „tölcsérrel” áttölthetnéd a mai tudásod a világról a fejébe: mit fogadjon meg? mire ügyeljen? Miszerint éljen a filter-, az insta, a tik-tok-korban, hogy boldog, szép felnőtt legyen?
Soha ne máshoz viszonyítsuk magunkat. Mindig magunkból, magunkhoz képest próbáljuk meg a legjobbat kihozni. Mindenkinek van olyan pontja a testén amit kevésbé szeret, és amit igyekszik rejtegetni mások elöl.
Alapozzunk az előnyeinkre, ne üljünk fel a filterek világának! Ebben roppant tudatos vagyok, soha nem használok Insta-filtert. Lefotózom magam ahogy kócosan, melegítőben létezem otthon – már kaptam ezzel kapcsolatban kritikát: „hát, azért ha szelfizel, jobban is összekaphatnád magad….”
Én meg erre azt mondom, hogy amikor könyvbemutatón vagy író-olvasó találkozón vagyok, ott nekem mint főszereplőnek az a dolgom, hogy ragyogjak, nyilván ott igyekszem a maximumot kihozni magamból és kifogástalanul kinézni.
De civilben én is csak egy ember vagyok, és van, amikor nem vagyok a toppon. Az a jó, ha azt mutatjuk , ami van, önazonosan, és nem próbálunk erőltetetten másnak látszani, amivel csak egymást „frusztráljuk körbe”. Nem szeretném erősíteni ezt a jelenséget a világban, mert szerintem roppant káros.
A mostani szépségtrendek gyakran az emberek különbözőségéről szólnak (alacsony, magas, szabályos, szabálytalan, szexepil, színes bőrű, plus size), és arról, a szabálytalanságokat miért látjuk sokszor szépnek. Az ízlésed ebben hogy változott az évek során?
Az én szépséghibáim közül volt, amin tudtam változtatni és volt, amin nem. Az aknékkal megküzdöttem, azok a múlt részei.
Viszont a 30-as éveim elején kijöttek a pigmentfoltok az arcomon, ezektől a mai napig nem tudtam megszabadulni. Hol halványodnak hol erősödnek, nyáron nyilván feltűnőbbek. Akkor összefüggő láncot alkotnak, és úgy nézek ki, mintha nagyon szeplős lennék. Mint egy pulykatojás! Tavaly nyáron jutottam el oda, hogy nem is zavarnak már, sőt, bohém külsőt adnak. Érdekes folyamat volt az első folttól idáig. Nagy sírások, kétségbeesések. Tíz év alatt eljutottam ide: ez is én vagyok, hozzám tartozik. Ma már inkább különlegesnek látom, mint zavarónak. Illetve, egyszerűen máshol van a fókusz!
Fontos üzenet a nőknek: teljesen normális, hogy akár egyetlen hét különbséggel tudunk úgy kinézni, mint egy királynő, meg úgy is, mint a saját nagyanyánk 🙂
A témához kapcsolódó fontos cikkeink:
Írónők a Szépségről – Szurovecz Kitti: „Csodafegyverem a jégakku”
