A kőolajszármazékok kozmetikai összetevőként erősen megosztják ma a szépségipari szakembereket. Trendi ma azokat a készítményeket keresni, amelyek fennen hirdetik, hogy „no paraffin”. De vajon jogos-e ez az igény?
Szerző: Halmos Judit vegyészmérnök
Vizsgáljuk meg tehát, hogy mivel kell számolnunk, ha paraffintartalmú kozmetikumot használunk! A kőolajszármazékok nemcsak a szakmát, hanem a nagyközönséget is erősen megosztják.
A bio- és natúrpártiak egyértelműen ellenzik alkalmazásukat, mondván, hogy rákkeltőek, elzárják a bőr pórusait, megszüntetik a bőr természetes védekezőképességét, bőröregítő hatásuk van, aknét okoznak stb.
Ennek ellenére jó néhány kozmetikumban és a gyógyászati készítmények egy részében is előszeretettel alkalmazzák a paraffinokat, mert a bőr jól tolerálja azokat, olcsó és megbízható alapanyagok. Sokan egyáltalán nem merik a vendégeikre vagy magukra kenni, a másik oldalon állók pedig szívesen használják, mivel megoldást jelent számos bőrproblémára.
Mi vajon az igazság? Használhatunk-e kőolajszármazékot tartalmazó kozmetikumot, anélkül, hogy félnünk kellene káros hatásuktól, vagy jobb, ha tartózkodunk tőle?
Ez a cikk ezeknek a kérdéseknek kíván utánajárni.
Paraffin a kozmetikában
A paraffinok tudományos, kémiai nevükön nyílt láncú, telített szénhidrogéneket, azaz alkánokat jelentenek. A természetben előforduló ásványolajból különíthetők el, majd alapos tisztítás után alkalmazhatók kozmetikai célokra.
Az ásványolaj többféle tisztított frakcióját is használják, aszerint, hogy a készítményben éppen milyen halmazállapotú, olvadáspontú termékre van szükség.
Szobahőmérsékleten cseppfolyós halmazállapotú a paraffinolaj, félfolyós a vazelin, szilárd halmazállapotú a lágy és kemény paraffin és a cerezin, amely már különlegesen magas olvadáspontú.
Kozmetikai szempontból célszerűbb azonban ezt nem a szoba- hanem a bőr hőmérsékletén vizsgálni, így a bőrön már szintén cseppfolyóssá válik a vazelin és a lágy paraffin is, míg a bőr hőmérsékletén is szilárdan maradó paraffinok a kemény paraffin és a cerezin.
A kozmetikai felhasználás lehetőségeit ez alapjában határozza meg, ugyanis a cseppfolyós vagy a bőrön már cseppfolyóssá váló paraffinokat elsősorban felpuhító, tisztító, masszírozó készítményekben, a bőrön is szilárdan maradókat pedig pl. rúzsokban célszerű alkalmazni.
A kozmetikumokban sokféle néven találkozhatunk velük: többek között pl. petrolatum, mineral oil, paraffin oil, paraffinum liquidum, vaselinum flavum, petrol wax, syntetic beeswax, mineral wax, cera microcristallina, ceresin stb.
A paraffinok előnyös tulajdonságai
- Színtelen, szagtalan, a bőrre nézve közömbös anyagok.
- Nem allergén, nem irritáló hatásúak (természetesen az egyéni érzékenységtől eltekintve).
- Miután a bőrbe nem szívódnak fel, ezért filmréteget képeznek rajta, amely védi a bőrt és annak láthatatlan vízleadását (Trans Epidermal Water Loss = TEWL) megakadályozza, így megőrződik annak víztartalma is.
- Rendkívüli sikamlósságuk révén a kozmetikai masszázs lehetőségét hosszú távon biztosítják.
- A bőrön lévő apoláris természetű szennyeződéseket jól eltávolítják.
- Filmjük nyomóhatása elősegíti a hatóanyagok bőrbe jutását.
- Különlegesen jó kémiai, fény- és hőhatásokkal szembeni ellenálló képességük révén lehetővé teszik akár savas kémhatású vagy oxidáló, redukáló és egyéb hatóanyagok alkalmazását, melyek az érzékeny növényi vagy állati olajokkal, zsírokkal nem lennének összeférhetők.
Ezáltal verejtékcsökkentő, halványító, hámlasztó, fényvédő krémek, naptejek készítésére is alkalmasak.
A paraffinok hátrányai
- A bőrön keletkező filmréteg gátolhatja a bőrlégzést, ezáltal érzékenyebb bőrökön akár gyulladásos folyamatok is beindulhatnak.
- A nehezen eltávolítható filmréteg a kezelés során a hatóanyagok bejuttatásának is gátja lehet.
- Egyes vélemények szerint a paraffinok erősíthetik bizonyos bőrelváltozások kialakulását, mint a szeborrea, a rozacea, a hiperkeratózisok stb. (de más vélemények ennek éppen az ellenkezőjét állítják!).
Hitek vagy tévhitek?
Állítás: a kőolajszármazékok káros mesterséges anyagok, melyek az egészségre és a bőrre veszélyesek.
Igaz ez?
A kőolajszármazékok ugyan valóban vegyi eljárással készülnek, de miből? Abból a kőolajból, amely évmilliók alatt a Föld mélyében, hajdani élő anyagokból, természetes úton alakult ki. Vajon károsak-e valóban az egészségre? Egy amerikai környezetvédelmi munkacsoport, az EWG, amely a mérgező, szennyező anyagokat veszélyesség szempontjából osztályozza, a vazelint pl. csak a 2. kategóriába (alacsony kockázat) sorolja, míg a gyapjúzsírt a 4., az etil-alkoholt pedig az 5. kategóriába!
Állítás: a kőolajszármazékok bőrizgatóak, gyulladáskeltőek.
Igaz ez?
Általában a száraz, érzékeny bőrök többsége (természetesen egyéni érzékenységtől eltekintve) jól tűri a paraffinokat, mivel védi azokat a kiszáradástól, és a bőrre nézve közömbös az alkalmazásuk.
Állítás: a kőolajszármazékok rákkeltőek.
Igaz ez?
Ezt az állítást semmilyen tudományos kutatás nem támasztja alá, valószínűleg abból a tényből táplálkozik, hogy a paraffintartalmú illatgyertyák esetében kimutattak némi rákkeltő hatást. Felesleges azonban bizonygatni, hogy ez – ha egyáltalán igaz – nem a paraffin, hanem az illatanyag hőbomlásának hatása lehet.
Állítás: a kőolajszármazékokat kizárólag olcsóságuk miatt alkalmazza a kozmetikai ipar.
Igaz ez?
A paraffinok valóban viszonylag olcsók, de nem ez az egyetlen jó tulajdonságuk. Vannak olyan tulajdonságaik (lásd fentebb), amelyek számos kozmetikai célra szinte megkerülhetetlenné teszik őket.
A fenti tények ismeretében megállapítható, hogy mint minden anyagnak, a paraffinoknak is vannak előnyeik és hátrányaik. Azt, hogy egy kozmetikumban megtűrjük vagy nem, természetesen egyéni ízlésünk határozza meg, de nehezen cáfolható, hogy vannak célok, amelyek a paraffinok segítségével biztosíthatóak a legjobban a kozmetikumokban.
Puhító, tisztító hatásuk, sikamlósságuk, kémiai ellenálló képességük sok célra alkalmasabbá teszik őket, mint más természetes (növényi vagy állati eredetű) olajokat, zsírokat.
Összefoglalásképpen: a paraffinok, bár az ellenzőik számára természetesen helyettesíthetőek a kozmetikumokban, nem feltétlenül érdemlik ki az „első számú közellenség” minősítést, vannak ugyanis olyan jó tulajdonságaik, amelyek bizonyos célokra jobban megfelelővé teszik őket helyettesítő anyagaiknál.
Természetesen igaz, hogy mint minden más anyagot, ezt sem szabad „túladagolni”, vagyis helyes csak abban a készítményben és olyan mennyiségben alkalmazni, ami a cél eléréséhez feltétlenül indokolt.
Személyes véleményem szerint minden eddig ismert kozmetikai összetevőnek megvan a maga helye, szerepe a kozmetikumokban, és ha bármelyiküket a maga helyén és szerepében, a megfelelő mennyiségben alkalmazzuk, nem hibázunk.
HALMOS JUDIT vegyészmérnök,
a 12. sz. Ipari és Kereskedelmi Szakközépiskola és Szakmunkásképző anyagismeret- és laboratóriumi ismeretek tanára, majd a Szépmíves Szakképző Iskola igazgatója és tanára volt.
