Írónők a Szépségről – Rácz Zsuzsa: „A mai lányok önértékelését aláássa korunk beautizmus őrülete”

Szerző: Lázár Noémi

Húsz évvel az Állítsátok meg Terézanyut! első kiadása után, tavaly év végén – a 20. jubileum alkalmából – újra nyomdába küldték Zsuzsi nagysikerű „szingliregényét”. Jelenleg a Nők Lapjának ír rendszeresen. 2 lánya van: Szofi 14, Nóri 9 éves. Ha valakinek, lányos anyukaként neki van mondanivalója női szépségideál témában. 

Számomra a női szépség

Lenyűgöző látni a gyerekeim fejlődését. Nagy kiváltságként élem meg, hogy kísérhetem őket az útjukon, a nővé cseperedésük folyamatán. Szofi lányom gyakorlatilag serdülőből kész nővé érik ezekben a hónapokban… Fantasztikus megélni azt a csodát, ahogy nap mint nap változnak.

„A szépségről tehát a lányaim jutnak eszembe első helyen. Meg második helyen is a lányaim jutnak eszembe. Meg harmadik helyen is ők jutnak eszembe. Mert az ő vonatkozásukban tudom ezt – úgy érzem – elsősorban értelmezni.”

A nagyobbik lányom Instagram- és Tiktok-korban nőtt fel

A lányaimat sokat foglalkoztatja – és ezáltal engem is -, hogy vajon mi is a szépség.

Aggodalommal tölt el, hogy mennyi fajta vélt elvárásnak kell megfelelniük. És látom rajtuk, hogy mennyire meg akarnak felelni. Hibátlan bőr és feszes test a követelmény. A valósághoz ennek vajmi kevés köze van.

Szofi Instagram és Tiktok – korban nőtt fel. Ennek a korosztálynak nagyon nehéz. Rajtuk látjuk mi szülők nap mint nap, hogy a social media által sugallt torz kép mennyire káros tud lenni.

3,5 éves bölcsis lányom „fogyókúrázni” akart

A legdurvább aggodalom, ami előjött az évek során, hogy „Anya, nem vagyok elég vékony”. Emlékszem – nem túlzok – bölcsis volt Szofi, 3 és fél éves, amikor egyszer úgy jött haza, hogy „Anya, nekem fogyókúráznom kell, mert túl nagy a pocakom”. Ez a mondat megütött. Én nagyon ritkán diétázom, az önsanyargatással már 20-as éveimben felhagytam. Biztos, hogy itthon nem látta, hallotta a lányom a „fogyózást”.

Anya, én szép vagyok?

Han 8415
Foto: Anthoula Haralambidou

Ahogy a lányaim révén tapasztalom, az iskolában, aki magasabb vagy több kiló vagy kicsit is eltér az átlagtól, az megkínlódik az önelfogadással, sokkal keményebben, mint abban a korban, amelyben mi nőttünk fel. Hogy jó-e vagy nem jó, szép-e vagy nem szép.

A mai lányok nem látják magukat szépnek, ezt általában is mondhatom. A lányok önértékelését nagymértékben aláásta a kor „szépség-fasizmusa”.

Olyan mértékben idealizáljuk a női szépséget, ami iszonyat nyomasztóan hat a lányokra. A tinik körében a testképzavar általánossá vált. A fiúkat is érinti, de ők még beszélni sem mernek róla.

Mi lehetne az üzenet a mai lányoknak-fiúknak?

Azt hiszem, annak idején a Dove kezdte el népszerűsíteni, hogy nemcsak „ropi testalkat” van. Aztán a nagy szépségmárkák mind elkezdték megérteni, hogy mindenféle típusú, testalkatú nő van, és minden típusnak megvan a maga szépsége.

És a lányaim generációján azt látom, hogy ők már ezt kezdik értegetni, hogy nemcsak egyfajta testalkat lehet szép. Például kb. 10 éve megjelent a „plus size” és teljesen elfogadott lett. Világhíres kerekded modelleket ismert meg a világ azóta.

A lányaim már – azt érzem – tudatosan tekintenek erre az elfogadóbb tendenciára és számukra már ez lesz a természetes, a „normális”. A szépségipar pedig érdemben reagál az újfajta igényekre, és – remélhetőleg – soha többet nem asszisztál a korábbi „szépségterrorhoz”.

Folyt.köv.