Szerző: Lázár Noémi
„Szép az, ami érdek nélkül tetszik.” (Immanuel Kant). Új sorozatunkban írók morfondíroznak a szépségről. Természetes, hogy a mindig szókimondó, önironikus, „örök Kaméleon” Karafiáth Orsit is megkérdeztük. Most sem köntörfalazott!
Számodra mi a Szépség?
Sokféle szépség van. Én könnyen lenyűgöződöm. Egy szép mosoly, és a jó humor, a csillogó szem számomra bárkit meg tud szépíteni.
Mi teszi a nőt széppé?
Az önazonosság mindig kulcs, de szerintem a szépséghez kell a fűszer. Amit nagyon gyakran az intelligencia vagy a humor – tehát külsőn túli dolog ad meg.
Nemrég egy régi ismerősöm bevallotta hogy szerelmes volt belém az egyetemen. „De hát szörnyen néztem ki”, mondtam. „Nekem tetszettél”, mondta. „Tudod, ha olyan kövér lettél volna hogy tűzoltóknak kell kiszedni a lakásból, az már elgondolkodtatott volna. De a szövegeid, a tehetséged. Ez döntött.”
Ma másképp gondolkodsz a szépségről mint huszon-, harmincévesen?
Alapvetően. Ma a természetességért őrülök meg: ha látok valakit, aki szinte nulla sminkkel szép hajjal, szép bőrrel, karcsún van jelen, az nagyon tetszik.
A különlegessé tévő kis hibákat mindig imádtam, a szeplőt, a grubedlit, a kicsit kusza fogakat. Irigyeltem mindig a kismellű lányokat. Talán mert én olyan nagyobb típus vagyok, azért lelkesedem annyira a kis törékenykékért. Vanessa Paradis például lenyűgöz. De a hűvös északi szépségek is, Ingrid Bergman. A vékony derék… Vivien Leigh. Szeretem a szabályos arcot is. A lényeg, hogy egészséget sugározzon. Gondozottságot.
Mit tanácsolnál most húszéves önmagadnak? Követtél el a szépséged ellen valaha bűnöket? Mik voltak ezek?
A bőröm mindig problémás volt, nagyon sokáig gyötörtem – nem lett volna szabad. Korábban sokat ittam, és rengeteget cigiztem, és sokat napoztam naptej nélkül, ezeket nagyon bánom.
Miben áll / mi adja pontosan a te szépséged? Ma másképp vagy szép, mint korábban?
Nem tudom, mennyire vagyok szép. De talán a magasságom és hogy viszonylag szép formás vagyok, megadja az alaphangot a megjelenésemhez. A szemeimet és a számat szeretem. Hiszek az egyediségben, szeretek egyedien öltözködni.
A saját változásaimat annyira nem látom, ez néha gond is, mert simán bakancsban szakadt farmerben és tiniszerkókban jelenek meg, és a szemeken látom, hogy ez kicsit gázos… Az előző barátom is rám szólt hogy az én koromban már kellemetlen mondjuk a kedvenc báránykás pólómban feszíteni. De igazándiból nem tudom. Néha azért elbizonytalanodom, de szeretem azt képviselni, hogy mivel önmagunk cégérei vagyunk, ha épp a báránykás pólót érezzük önazonosnak, akkor miért ne?!
Miben? Hogyan? Mit teszel meg naponta a szépségedért? Mit teszel meg havonta / évente / stb. a szépségedért?
Nem túl sokat. Annyit mindenképp – mivel rettegek az elhízástól – hogy egészségesen eszem, és kalóriát számlálok. Nem eszem húst, nem iszom alkoholt, nem dohányzom, gyógyteákat iszom sokat. És naponta sportolok, meg rengeteget sétálok. Fodrászhoz végszükség esetén vonszolom el magam, kozmetikushoz nemigen. De lemosom minden este gondosan a sminket, igyekszem jó termékeket használni. És az illat nagyon fontos számomra, imádom a parfümöket. Szebbnek érzem magamat tőlük. De nagyjából ennyi. Ja és az alvás: az alapvető: igyekszem minimum kilenc órát aludni naponta.
Hogy állsz a külsőd változásához?
Nemrég véget ért egy hosszú kapcsolatom. Az új ember, aki utána jött, jóval fiatalabb volt nálam. Sok kedves ismerősöm kérdezgette, hogy nem félek-e attól, hogy nem fog szépnek, vonzónak látni? Volt, aki egyenesen azt mondta, hogy az új ember változtatásokat fog kérni, például mell- vagy fenékműtétet. Nos, egyiket sem kérte, rajongott mindkét testrészemért. Mikor szakítottunk, azt mondtam neki: ha másra nem is volt jó ez a valami közöttünk, hát arra igen, hogy sokkal jobban szeretem a testem, így egyben.
De aztán pár hónapra rá új félelem jött, mert észrevettem, hogy a karom nem a régi… És a romlás folyamatos, megúszhatatlan. Ezért nem bírom a hurráoptimizmust, meg a női csoportokat, amik éltetik az idősebb nőket, meg mondják, annyi éves vagy, amennyinek érzed magad. Nem, ez nem igaz. Látom az egymásba kapaszkodó boldogtalan barátnőket, és szorul a gyomrom. Arról meg ne is beszéljünk, kis hazánkban hogyan állnak az idősödő vagy a már egyenesen öreg nőkhöz. Szóval van ok rettegni: plusz ráncaink lesznek tőle.
Mit mondasz/mondanál a tizenéves lányodnak a szépségről? Ha “tölcsérrel” áttölthetnéd a mai tudásod a világról a fejébe: mit fogadjon meg? mire ügyeljen? Miszerint éljen a filter-, az insta, a tik-tok-korban, hogy boldog, szép felnőtt legyen?
“Semmi pánik és semmi baj, ki fogsz békülni magaddal, de néhány évig így is ki kell tartanod” – énekli a Felső Tízezer, és látom a koncerteken, ahogy a tizen- és huszonéves lányok nagyon nagyon komolyan éneklik velük.
És én is éneklem, mert még mindig azt érzem, ezek a kitartás évei. Mert azt látom, számomra nincs tudás: ahogy egyik dolgon túllendülök, jön a következő hiba, para, félelem.
A fiatal lányoknak annyit mondanék csak, hogy ez van, segíteni senkin nem lehet. Mert magamról tudom, amikor mondták nekem, milyen szép vagyok, meg hogy béküljek meg, nem azt láttam a tükörben. Anorexiás lettem, meg szomorú, meg napokig nem mentem ki a szobából. De vigasz, hogy ez is elmúlik majd, ennyit bizton ígérhetek 🙂
