Azok az emberek, akik fizikálisan stresszesnek érzik magukat a munkájuk miatt, jobban ki vannak téve a memóriavesztésnek még akkor is, ha munkájuk nem kifejezetten megterhelő.
Szerző: WK
A Colorado Állami Egyetem új kutatása először hozta összefüggésbe a munkahelyi stresszt az agy öregedésével és a memóriavesztéssel. Az eredményeik a stressz nagyon specifikus fajtájára vonatkoznak. Az emberek munkájával kapcsolatos felmérések, memóriatesztek és agyuk vizsgálata során agyi elváltozásokat és felidézési problémákat találtak azoknál az embereknél, akik munkájukat fizikailag megterhelőnek találták.
Érdekes módon azonban azoknak az embereknek, akik „fizikai stresszről” számoltak be a munkahelyükön, nem feltétlenül volt munkaigényes a munkájuk, de ők így élték meg.
A mentális stressz nem okozott gondot
A munkahelyi mentális stressz azonban nem járt együtt a hippocampus térfogatának elvesztésével – ez az agynak a memória szempontjából kritikus része – vagy a memóriaalapú feladatok végrehajtásának nehézségeivel.
A kutatók még nem tudják pontosan, hogy a fizikai stressz érzékelése miért vezethet gyorsabb agyöregedéshez, de munkájuk fényt deríthet „a fizikai aktivitás sötétebb oldalára” – mondta el a tanulmány vezető szerzője, Dr. Aga Burzynska a DailyMail.com– nak.
Köztudott, hogy a stressz romboló hatással van az elmére, de a hatásaival kapcsolatos legtöbb kutatás az olyan krónikus stresszre vonatkozik, mint például a pénzügyek, egészségügyi problémák, bántalmazó kapcsolatok vagy a rasszizmus miatti aggodalom – nem az ember foglalkozására.
Agyi elváltozás
A Colorado State University (CSU) tudósai összehasonlították a különböző foglalkozású idős emberek agyának a memóriáért nagyrészt felelős részének, a hippokampusznak a méretét. A kutatásban 99 60 és 79 év közötti embert kérdeztek meg.
Az általuk készített agyi MRI-k kimutatták, hogy azoknak, akiknek legutóbbi munkája fizikailag megterhelő volt, kisebb volt a hippokampusza, mint azoknak, akik munkahelyi mentális stresszről számoltak be.
És ugyanezek a fizikailag stresszes emberek többet küzdöttek olyan feladatokkal, amelyek megkövetelték, hogy felidézzék az információkat.
Bár a vizsgálati alanyok kognitívan egészségesek voltak a kutatás idején, az agyban és a visszaemlékezési képességekben bekövetkezett változások arra utalhatnak, hogy másokhoz képest korábban, gyorsabb hanyatlással szembesültek.
A résztvevőknél arra kérdezték rá, hogy mi a foglalkozásuk, milyen végzettségeik vannak az adott szakmékban, milyen háztartási jövedelmük volt, milyen típusú feladatokat kellett ellátniuk, és milyen stresszt tapasztaltak a munkájuk során. Ezeket az adatokat összehasonlították a résztvevők agyának MRI-vizsgálatával és a memóriafeladatokon végzett teljesítményükkel.
A vizsgálat szűrési folyamata során egyik résztvevő sem mutatott kognitív problémák nyilvánvaló jeleit, nem szenvedett mentális vagy neurológiai betegségben, és soha nem volt agyvérzése.
Az agy szerkezetét tekintve tehát arra lehetett számítani, hogy az agyuk némileg hasonló lesz.
De mind a szkennelés, mind a memóriafeladatok jelentős különbséget mutattak azok elméjében, akik úgy érezték, hogy munkájuk fizikailag megterhelő.
Mit jelent ez pontosan?
Fontos tudni, hogy nem fizikai munkásokat vizsgáltak. Valójában, ha arra kérték, hogy kategorizálják, milyen típusú munkát végeztek, a vizsgálatban részt vevők közül csak az egyiküket tekintik fizikai munkásnak a kutatók. Az egyetemi városból toborzott vizsgálati alanyok többsége jól képzett, viszonylag magas jövedelmű volt, és elsősorban tisztviselők vagy vezetők voltak.
Így a munkájuk fizikai megterhelése nagyobb valószínűséggel a dolgok emelése, a séta vagy az állás, vagy akár az egész napos íróasztalnál ülő fizikai megterhelés volt.
– Ha az emberek úgy érzik, hogy a munkájuk túlzott erőfeszítést igényel – még akkor is, ha nincs nehezebb fizikai munkájuk -, ez arra késztetheti őket, hogy munkájukat fizikailag megterhelőnek írják le – magyarázta Dr. Burzynska. – Az új tanulmány az első bizonyíték arra, hogy a szabadidős fizikai tevékenységeink és a munkahelyünkön tapasztaltak egymással összefüggésben állnak – mondja. Ha az aerob edzés segít az agynak, akkor úgy gondoljuk, hogy minden fajta fizikai munka segíti az agyat. De lehet, hogy nem. Előfordulhat, hogy ez a tevékenység nem aerob, vagy más okok miatt nem kínálja ugyanazokat az előnyöket, mint a szabadidős gyakorlat. Mélyebbre kell ásnunk, mit jelent ez pontosab.
