A „bio” szó manapság szinte nem hiányozhat a kozmetikai márkák nevéből.
Szerző: BF
A „bio” szó manapság szinte nem hiányozhat a kozmetikai márkák nevéből. A több évtizede forgalomban lévő márkákon kívül alig találunk olyat az újabban bevezetettek között, ami ne tartalmazna valamilyen formában „bio”, „organic” vagy „természetes”, esetleg „növényi eredet”-re vonatkozó utalást.
Gyakran tapasztaljuk, hogy az így fémjelzett márkák inkább innovatív, mint organikus hatóanyagokat tartalmaznak. Nem is csoda: az innovatív hatóanyagok többnyire hatékonyabbak, mint a „bio” alapanyagok, legalábbis a látványos eredmények elérése terén.
Valójában kétféle kozmetikai szemlélet áll a kutatások hátterében e két különböző esetben:
- A biokozmetikumok a „légy úgy szép, amilyen valójában vagy” értékrendet tudják természetes módon kielégíteni.
- A „tűnj 10 évvel fiatalabbnak a korodnál” elvárásrendszert csak az innovatív, komoly biológiai szabályozó mechanizmust felvonultató kozmetikumok tudják teljesíteni.
Vásárlói elvárások
A vásárlói elvárások uralják a piacot, és a vásárlók körében általában a „szépíts meg, de egészségesen” szemlélet uralkodik. És persze mindannyian azt gondoljuk a biokozmetikumokról, hogy egészségesebbek, drágábbak, mint a hagyományos formulálású kozmetikumok. Ráadásul –
talán ettől nem függetlenül – azt is gondoljuk róluk, hogy hatékonyabbak is.
De vajon mi igaz ezekből az elvárásokból? Mit várhatunk valójában a biokozmetikumoktól?
Mit várunk általában a biokozmetikumoktól?
A biokozmetikumok tehát a vásárlói elvárásrendszerben egészséges, „tiszta”, „természetes” ható- és alapanyagokat tartalmazó kozmetikumok, amelyek lehetőleg csodát tesznek a bőrünkkel.
A kutatások szerint alapvetően három dolgot várunk a biokozmetikumoktól:
- egészségesebb életet (kemikáliák elkerülését),
- hatékonyabb kozmetikumokat (szemmel látható, hamar jelentkező hatást),
- egy teljesebb, holisztikusabb, természetközelibb életet.
Az első kettő persze nyilvánvalóan ellentmond egymásnak. A növények és hatóanyagaik a saját maguk egészségesen tartására termelődnek és nem a mi bőrünk szépítésére. És noha van bennük olyan természetes alapanyag, ami alkalmas lehet a bőrünk belső folyamatainak radikális átalakítására és ezzel látványos megszépítésére, ezek általában az egyszerű kivonatokban nincsenek elég koncentrációban ahhoz, hogy valóban látványos változást hozzanak a kozmetikus keze alatt.
Ezért az organikus alapanyagok kutatása olyan irányokba terelődik, hogy lehet bizonyos hatóanyagokban feldúsítani egy-egy kivonatot, hogy a megfelelő hatást válthassák ki a bőrünkben.
A harmadik elvárást inkább a természetes életmód hívei vallják, akiknek célja, hogy a természetes szépségüket karbantartsák. Nagy kérdés persze, hogy a biokozmetikumok a fenti elvárást teljesítik-e, de az biztos, hogy ezek környezettudatos kozmetikumok, és mint ilyenek, mindenképpen jobban harmóniában vannak az élő és élettelen környezetünkkel, mint a többi kozmetikum.
De ahhoz, hogy mindezt pontosabban megértsük, talán érdemes átgondolni, mik is valójában a biokozmetikumok?
Mik is tulajdonképpen a biokozmetikumok?
A szabályozás egy külön történet, ami szintén megérne egy cikket. Most ebben a cikkben fogadjuk el azt a szabályt, hogy a „bio” vagy „organic” megjelöléssel ellátott termékek általában környezetbarátok.
Ez azt jelenti, hogy a készítésük során figyelembe vették a Föld „érdekeit”, azaz lehetőség szerint megújuló forrásból származó alapanyagokból, környezetbarát technológiákkal készítik a kozmetikumokat.
A „bio” tanúsítvány nem egészségvédelmi, hanem környezetvédelmi kategória! Persze a két elv nem kerül gyakran összeütközésbe egymással, de azért természetesen nem is fedik egymást teljes mértékben.
A TERMÉSZETES NEM MINDIG EGÉSZSÉGES
- triviális példa erre a Sodium Coco Sulphate: ez a kozmetikai összetevő kémiailag jó közelítéssel ugyanaz, mint a vásárlók által az utóbbi években méltán kiutált Sodium Lauryl Sulphate, ismertebb nevén SLS. A különbség köztük az, hogy az előbbit megújuló forrásból (kókuszvajból), környezetbarát technológiákkal állítják elő, míg utóbbi a kémiai ipar terméke.
- de vajon egészségesebb lesz-e attól az anyag maga, hogy növényből állítják elő? Az SLS több kutatás bizonyítéka alapján nagyon káros a bőrünk számára: nagy mennyiségben bejuthat az élő hámsejt sejtjei közé, sőt a sejtekbe is. Ezzel persze rendesen megzavarja azok működését.
- de nem használhatóak biokozmetikumokban kőolajszármazékok, szilikonok, PEO módosított kozmetikai összetevők. Legalábbis addig, amíg a kutatók ki nem találják a módját, hogyan lehet őket megújuló forrásból előállítani.
Különböző kritériumrendszerek
A kozmetikumok minősítésénél a minősítő szervezetek mondják meg pontosan, hogy mit szabad és mit nem. A különböző minősítő szervezetek különböző kritériumrendszerek alapján dolgoznak, de szinte mindannyian a legnagyobb mértékben a környezetvédelem szempontjait veszik alapul.
Ez azt jelenti, hogy nem minden minősítő szervezetnél szabad ugyanazokat a hatóanyagokat használni, és az arányaik is változóak lehetnek. Ha tehát biokozmetikumot keresel, érdemes olyan minősítő szervezet pecsétjét keresni, amelyek nagyok, ismertek vagy legalább nyilvánosan letölthető kritériumrendszer alapján dolgoznak.
Kemikáliák és/vagy bio?
Ez attól függ, hogy mit nevezünk „kemikáliának”. Tisztán a természetben megtalálható alapanyagokból készült kozmetikumok manapság nem találhatóak a boltok polcain (talán néhány növényi olajkeverék, például testolaj, arcszérum, masszázsolaj).
Olyat, ami a felhasználói igényeknek maradéktalanul megfelel, lehetetlen készíteni. Persze minden azon múlik, hogy mit értünk „tiszta”, természetes anyag alatt.
- Ha az a természetes anyag, ami mérhető mennyiségben megtalálható a környezetünkben, akkor továbbra is fenntartom az állításomat. Ha az a természetes anyag, ami akármilyen kis mennyiségben is, elvileg megtalálható valamiféle növényben a Földön, és nagy mennyiségben is előállítható megújuló forrásból, akkor még mindig nagyon nehéz a dolgunk.
A legnehezebb dolgunk az emulgeátorral és a tartósítószerrel van. Professzionális, a mai igényeket kielégítő kozmetikumok így sem készíthetőek, de legalább valamiféle kozmetikumot összeállíthatunk így, kizárólag természetes hatóanyagokkal. - Ha a természetes anyag definíciójában megengedjük azt is, hogy az emberi szervezet által sokszor és könnyedén használt kémiai reakcióval (észterképzés, cukrokkal képzett egyszerű reakciók és hidrolízis) módosíthassuk az előző pontban bemutatott anyagokat, akkor már igazi, professzionális kozmetikumokat tudunk előállítani.
Ezek azonban még mindig nem elégítik ki maximálisan a nagyközönség elvárásait, többek között elég nehéz belőlük „30 másodperc múlva rásminkelek” típusú kozmetikumot előállítani. - Ezért a minősítő cégek gyakran elfogadnak még más, környezetbarát molekulamódosítási stratégiákat is (hidrogénezés, redukálás, oxidálás). Így már előállíthatók azok a gyorsan hasznosuló emollientek is, amik az esetleg szükséges gyors felszívódást vagy a szilikonszerű bőrérzetet megvalósítják a kozmetikumban.
- A legtöbb minősítő szervezet megenged még a fentiek mellett fontos kivételeket. Ezek egyáltalán nem természetes anyagok, de szükség van rájuk valamilyen speciális cél elérése szempontjából. Persze a tartósítószerekkel van a legnagyobb probléma: nincs olyan természetes tartósítószer, ami a kozmetikumból ki tudná zárni a mikroorganizmusokat olyan
hosszú távra, ahogy a boltban elvárnánk tőlük. De engedélyeznek speciális anyagokat a tisztálkodószerekbe, a hajbalzsamokba, a szappanokba és néhány más termékbe is.
Ezért a tartósítószerek világában nem érdemes „természetes” anyagokat és „természetes” megoldásokat keresni.
Ezért teljesen „tiszta”, kizárólag természetes anyagokból álló biokozmetikum alapjában véve nagyon kevés van. De az is igaz, hogy a biokozmetikumok elég jól megszűrve használnak nem természetes anyagokat, tehát használatukkal mindenképpen kevesebb mesterséges anyaggal vesszük körül magunkat.
A természetes segítség
Mit várhatunk valójában a biokozmetikumoktól? Definíció szerint azt, hogy az előállításuk minimális mértékben károsítja a környezetünket. Semmi többet. Ez persze sok is meg kevés is.
Nagyon igényes formulálási és gyártási technológiák kellenek ahhoz, hogy ezt az igényt a tömegtermelés és a kozmetikumok higiéniai elvárásainak feltételei között kielégítsük. De a biokozmetikumok a szabályrendszerük alapján nem ígérnek sem holisztikusabb életmódot, sem nagyobb hatékonyságot, és még sokkal kevesebb kemikáliát sem (az általunk választott definíció függvényében többet vagy kevesebbet).
Mégis, a biokozmetikumok több növényi alapanyagot használnak és azokat igényesebben állítják elő. Jobban figyelnek a minket körülvevő környezet törvényszerűségeire is. Általában nem több évre, hanem csak néhány hónapra tartósítják a kozmetikumokat, és figyelnek a csomagolóanyag minőségére és a gyártás környezetbarátságára is.
A bőrünkkel való kölcsönhatás szempontjából természetesen a természetes anyagok nagyobb aránya számít a legtöbbet. Mert bár a természetes anyagok definíciója nem egyértelmű, mégis, a tapasztalat szerint, biokémiai szemmel megmagyarázhatatlan módon kiváló hatással vannak a bőrünkre.
Ha lecseréljük a laborban előállított emollienteket természetes növényi olajokra, vagy a hatóanyagok kiválasztásánál törekszünk a természetes kivonatok használatára, meglepő megfigyelést tehetünk.
Talán nem tudunk egy egészséges bőrből egyetlen kozmetikai kezelés alatt látványosan szebbet csinálni, de ha tényleg valami baj van, akkor két óra alatt igazán mérhető és szabad szemmel látható javulás következik be. Néhány kezelés után pedig valódi, organikus (a bőr struktúráját és működését érintő) és maradandó javulás látszik majd, évtizedek óta létező problémák esetén is.
DR. TORMA VIKTÓRIA
Kutató vegyész, fitoterapeuta, kozmetikumtervező és –szakértő.
A kozmetikumok tervezésének módjait oktatja.
