Adott egy kislány, aki baba helyett növényekkel játszott gyerekként, akiből nem meglepő módon ,,kozmetikumgyáros” lett. Gera-Mihály Zsófiával, a Sofia Michelle alapító tulajdonosával beszélgettünk a békebeli szappanokról, az új technológiákról, valamint a szakmai terveiről.
Szerző: WK
A „Sofia Michelle” jól csengő név egy magyar márkához. Honnan jött a név?
A lánykori nevemet (Mihály Zsófia) gondoltam egy kicsit tovább – tulajdonképpen ugyanaz, csak szabadabban leírva. Sokféle névvel próbálkoztam, szerettem volna, hogy magyarosabb legyen. Amikor viszont nyomdába került az anyag, akkor jelezték, hogy nagyon szép ugyan a grafika, de ékezetet nem szabad használni, mert pici termékeink is vannak, és azokon eltűnik. Úgy gondoltam, hogy ha én vagyok maga a márka, akkor hozzám kapcsolódó név legyen a márkanév is. Így jutottam el a Sofia Michelle-hez.
Nem okozott ez félreértést?
De, sokak szerint nagyon kifinomult a hangzása és az elnevezése, ezért sajnos vagy nem sajnos, nem feltétlenül magyar márkára gondolnak. Emiatt sokszor csalódást érzek, mert az emberek még mindig nem gondolják azt, hogy egy magyar márka is lehet kifinomult, vagy más, több mint egy alaptermék. Úgy látom, sokan továbbra is úgy vélekednek, ha egy márka magyar, akkor annak a minősége esetleg nem olyan, mint mondjuk egy francia terméké.
Az egyre több, minőségi magyar márka ellenében is?
Bár a magyarok sok mindenben kimagaslóak, a magyar feltalálókról nem is beszélve, a megítélésük sajnos nem sokat változott. Más nemzeteknél a hazai elsőbbséget élvez, de mi, magyarok a sajátjainkat nem támogatjuk eléggé, nem erősítjük őket. Persze nyomokban már észrevehető a változás, például abban, hogy a drogériák is törekednek minél több magyar márkát a polcaikon felsorakoztatni. Remélem, hogy ezzel elindult egy folyamat!
Kertész családból származol, de honnan jött a szépségipar?
Az eredeti szakmám gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnök és köz-gazdász. Gödöllőn tanultam a növénytermesztést és állattenyésztést. Kicsi korom óta bennem él a természet szeretete, amit alapvetően a családomnak köszönhetek. Egy kis, 2000 lelkes faluban, az Ópusztaszer mellett található Bakson születtem. A családom heti négyszer hordta a Balatonhoz a szebbnél szebb árukat. Akkoriban még volt rá kereslet, nem voltak a nagy multik. Az szintén meghatározó volt az életemben, hogy a nagyszülőkkel egy házban laktunk – három generáció együtt, így mindent megtanulhattam tőlük. Ahogy édesanyám, úgy én is arra törekszem, hogy továbbvigyem azt, amit tőlük láttunk. Például, hogy természetes összetevőkből alkossunk valamit, s hogy olyat adjunk másoknak (is), ami jó és minőségi.
Ők készítettek kozmetikumokat is?
Igen, nagyon minőségi termékeket otthonra. Az a szappan, amit ők csináltak, még 30 év után is szappan. A mai napig sorakoznak a padláson az általuk készített tömbszappanok – elnyűhetetlenek, parabén- és mindenmentesek. Most is benne van az orromban az az illat, amikor készültek. Akkoriban még nem volt divatos a növényi olaj, mint összetevő, így én a nagyszülőkkel még disznózsírból főztem a szappant, aminek nagyon jellegzetes szaga volt. Ők még nem használtak különleges hatóanyagokat, nem könnyed emulziókat készítettek, hanem zsírban főzött körömvirágkenőcsöt, ami gyógyír volt.
Segítettél nekik?
Igen, mert nagyon szerettem, ahogy a növényeket is. Én nem babáztam, hanem a palántákkal játszottam. Sokat tanultam a nagyszüleimtől, egyebek mellett azt is, hogy mennyi mindenre jó az, amit a természet ad nekünk. Például sok ecetet használtak, gyakorlatilag mindenre a nagypapámék: csípésre, marásra, bőrpírra. De csalántea is mindig volt otthon. Manapság pánikolunk, ha történik valami, pedig a növények és a természet annyi segítséget ad nekünk. Bár mindig is imádtam a növényeket, tudtam, hogy én nem kertészkedni akarok, valamilyen más alkotásra vágytam.
Mikorra kristályosodott ki, hogy kozmetikumokat készítenél?
Már az egyetemi évek elején eljutottam odáig, hogy nemcsak otthon kellene a növényekkel foglalkoznom. Elkezdtem újdonságok után kutatni, új eljárásokat tanulmányoztam. Majd elkezdődött a termékfejlesztés. Az egyetemi konyhákban vagy otthon csináltam krémeket, krémalapokat, és az ismerőseimmel, barátaimmal teszteltem. Sokat kísérleteztem, de kellett az a rengeteg próbálkozás, hogy eljussunk odáig, hogy 2022-ben belistázzanak egy drogérialáncba. Nekem az a hitvallásom, hogy csak akkor adunk ki terméket, ha az minden szempontból megfelel – és itt nemcsak az összetevőkre gondolok, hanem a gazdasági részére is.
Emlékszel az első rendezvényre, ahol árusítottál?
Persze, egy agrárshow volt, ahol nagy sikert arattunk. Ott éreztem azt először, hogy igenis megéri, ha szívvel-lélekkel tesszük a dolgunkat. Ha tudod, hogy jó terméket adtál el, és ezzel segíteni tudsz másoknak. Ez nekem is nagy öröm.
Végül lakossági vonalon indultál el.
Elvégeztem a fitoterapeuta természetgyógyász képzést, és bővítettem a lakossági termékek skáláját, majd kozmetikus vizsgát is tettem. Ekkor kezdtem el jobban látni – felhasználóként és kozmetikusként is –, hogy mire lenne még igény. Azt vallom, nagyon fontos, hogy mindig fejlődjünk. Kozmetikusként már másként értékeltem a termékeket, ezért volt olyan, hogy egyet-egyet kivontunk a forgalomból, mert nem működött annyira, mint ahogy elvártam, amiről pedig korábban azt hittem, hogy húzótermék lesz. A professzionális termékek fejlesztése nagyjából egy éve kezdődött, vegyészekkel kiegészülve, és várhatóan szeptemberre lesz kész a termékcsalád. Tavaly teljesen megújult a termékpalettánk lakossági vonalon is, mert haladni kell a korral. Ami működött 5 éve, az nem feltétlenül működik most is.
Nagyon telített a piac, miben vagytok mások, mint a többiek?
Azt hiszem abban, hogy törekszünk arra, hogy mindig valami újat adjunk. Nem félünk a változástól, attól hogy egy terméket vagy termékpalettát újra kell gondolni, fejleszteni. Mi a kezdetek óta már legalább háromszor – ha nem többször – módosítottunk, tökéletesítettünk a termékeinken. Persze ez költséges és rizikós, de szükséges, hiszen ez visz előre és kell ahhoz, hogy az ügyfeleink igényeit teljes mértékben ki tudjuk szolgálni.
Ez számít a vásárlóknak?
Nagyon is! Mindig azt kérdezik, hogy van-e valami újdonság? Azt gondolom, hogy ez alapvetően a fogyasztói társadalom hibája is: ma megveszel valamit, és holnap már valami újat keresel. Viszont ehhez alkalmazkodni kell. Sokszor megreformáljuk a termékeket, mert nem félünk újratervezni. Én nem az a típus vagyok, aki szeret egy helyben állni. Nem egy tó vagyok, hanem egy folyó, aki mindig folyik és keresi az új utakat, a jobb lehetőségeket. Sok a kihívás, de nem félünk tőle!
