Szerző: WK
„Szép az, ami érdek nélkül tetszik.” (Immanuel Kant). Sorozatunkban írók morfondíroznak a szépség fogalmáról és a szépség saját életükben betöltött szerepéről. Krisztinának a könyvhétre, június 2-án jelent meg A majom szeme című legújabb kötete. Szövevényes regényében egymást épp csak súroló életek tárulnak fel: nők és férfiak, feleségek és férjek, anyák és apák történetei.
Számodra mi a Szépség? Mi teszi a nőt széppé?
A harmónia, az egyéniség kisugárzása. Fontos, hogy ápolt legyen, és az is nagyon lényeges, hogy legyen tisztában a saját tulajdonságaival. Igyekezzék felhívni a figyelmet az előnyös vonásokra, és bátran megmutatni a személyiségét. Számomra a szépség nem a szabályosság, hanem az izgalmas részletek kombinációja, és még inkább az intelligencia és humor tükröződése.
Változott a szépségről alkotott véleményed az évtizedek során és miben? Ma másképp gondolkodsz a szépségről mint huszon-, harmincévesen?
Huszonévesen sokkal jobban szerettem volna hasonulni. Nem elkülönülni vágytam, hanem beolvadni. És mindig valami bajom volt magammal, a testrészeimmel. Harminc évesen, a szülés körül nagyon megrendült az önbizalmam a felszedett kilóktól. Akkoriban azt csodáltam a legjobban, ha valaki képes volt megőrizni az alakját. Ma már tudom, hogy az ember alakja, eltekintve az extrém helyzetektől, mint betegség, gyász, szülés utáni állapot, akkor tér el radikálisan attól, amit magunkról gondolunk, ha nem vagyunk a helyünkön. Ha nem a saját életünket éljük, akkor a testünk is idegenné válik. Én legalábbis ezt tapasztaltam.
Mit tanácsolnál most az akkori önmagadnak? Követtél el a szépséged ellen valaha bűnöket? Mik voltak ezek?
Igen, ahogy szinte mindenki. Azt hittem például, hogy a végtelenségig terhelhető vagyok. Egyáltalán nem vigyáztam magamra, azt hittem, a testem a szolgám, és feladatokat kell végrehajtani. Sokszor éjszaka dolgoztam, nagyon kevés alvással, és ezt meg is látszott az arcomon. Rövid ideig dohányoztam is, de ez csak röpke, átmeneti időszak volt.
„A napról tudom, hogy árt, de nyáron most is sokat vagyok vízparton, igaz, mindig fényvédővel!”
Miben áll / mi adja pontosan a te szépséged? Ma másképp vagy szép, mint korábban?
Ha most visszanézem a huszonéves koromban készült fényképeket, akkor semmi komoly gondot nem látok, akkor viszont a boldogtalanságig csúnyának érzékeltem magam. Ez talán azért lehet, mert engem kislányként sohasem dicsértek otthon, sose mondtak olyat, hogy szép vagyok vagy csinos. Voltak barátnőim, akiket elbűvölően szépnek láttam, de magamat soha. Mostanra tulajdonképpen megszoktam és talán meg is ismertem magam, vagyis képes vagyok öltözködéssel, sminkkel közvetíteni a személyiségemet. Sminkelni egyébként világ életemben szerettem. Jól rajzolok, és tetszett, hogy az arcom is egy felület, amit én is alakíthatok. Ez nekem játék volt, és mindig kifaggatom a profikat, amikor sminkelnek. Imádom, amikor új trükköket mutatnak, és nagyon szeretek sminkelős videókat nézni. Munka közben, ha elfáradok, sokszor pihentetem az agyamat ilyenekkel.
„A rúzsok! Egy új rúzs mindig örömforrás! Még a maszk alatt is rúzsoztam, tiszta maszat lett mindig. Csak úgy magamnak, reggel. Hogy mégiscsak egy kirúzsozott nő induljon el otthonról!”
Miben? Hogyan? Mit teszel meg naponta a szépségedért?
Naponta betartom az egyébként nem túl bonyolult szépségrutint. Sminklemosó, hidratáló éjszakára és nappalra is. Havonta arcradír.
Mit teszel meg havonta / évente / stb. a szépségedért? Hogy állsz a külsőd változásához?
A hízás mindig nagyon zavar, oda kell figyelnem az étkezésre, és egyre nehezebben mennek le a plusz kilók. Muszáj mozogni, nincs mese. A változásnak nem örülök. Szeretem a megszokott ruháimat hordani, és kétségbe ejt, ha nem tudom felhúzni a cipzárt. A radikális diétákat nem bírom, ideges leszek, ha nem eszem rendszeresen, és a munkára se tudok odafigyelni. Inkább kihagyom a cukrot, és mellőzöm az édességeket.
„Manapság nagyon divatos a „szépen öregedni” szlogen, de köszönöm szépen, én jobban szeretnék rondán fiatalodni….” 🙂
Az én szakmámban különben egyáltalán nem kellene arccal szerepelnünk, elvégre mi nem színészek vagyunk, hanem írók. Én legszívesebben a könyveimre se tennék képet. Mi köze ennek ahhoz, amit az ember ír? Hát semmi.
Mit mondasz/mondanál a tizenéves lányodnak a szépségről? Ha „tölcsérrel” áttölthetnéd a mai tudásod a világról a fejébe: mit fogadjon meg? mire ügyeljen? Miszerint éljen a filter-, az insta, a tik-tok-korban, hogy boldog, szép felnőtt legyen?
Először is sokat mondogatom neki, hogy milyen gyönyörű. Tényleg az! Azt is igyekszem vele megértetni, hogy a szépség nagyon sokféle, nem létezik egyenszépség. Az, hogy neki gödröcskék vannak az arcán, amikor mosolyog, különlegessé teszi őt. Minden nap elmondom, milyen szép a csigás, hosszú haja. A szépség önazonosság, önbizalom és önismeret is. Tisztában kell lennie az értékeivel és azzal is, hogy vigyáznia kell magára. A testére, a lelkére. Az önbecsülés az alapja annak, hogy mások is megbecsüljenek. Olyasmire is meg kell tanítanom, amit nekem, sajnos, nem adtak át: hogy igenis szabad elfáradni, hogy a test nem terhelhető a végtelenségéig. Az alvást nem vonhatjuk meg magunktól, nincs az a munka vagy határidő, ami miatt érdemes rendszeresen virrasztani.
—
Tóth Krisztina vadonatúj regénye előrendelhető:
https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/a-majom-szeme
A témához kapcsolódó fontos cikkeink:
Rácz Zsuzsa: A lányaim szépnek látnak, és ez felelősség!
Írónők a Szépségről – Rácz Zsuzsa: „A mai lányok önértékelését aláássa korunk beautizmus őrülete”
Írónők a Szépségről – Mörk Leonóra
Írónők a Szépségről – Szurovecz Kitti: „Csodafegyverem a jégakku”
Szurovecz Kitti: „Ne ülj fel a filterek világának!”
Tomor Anita: „Tinilányok, nem kell mindenáron a menőkhöz tartozni!”
Tomor Anita írónő: „A social által sugallt nőideált nem érzem sajátomnak”
