Szerző: Lázár Noémi
A legismertebb hazai „szingliregény” írónőjét Rácz Zsuzsit kérdeztük, hogy érzi ma magát egy 40+ nő ma Magyarországon, és mit tehet azért, hogy jó legyen a közérzete. Zsuzsi írásait egy ideje a Nők Lapja hasábjain olvashatjátok rendszeresen.
„Ahhoz képest, hogy ennyi idős vagy, egész jól tartod magad…”
Itthon az a nézet, hogy csak a fiatal a szép, nagyon káros, fiatalabb és idősebb nőtársakra egyaránt. Nemcsak 50 fölött nem beszélünk női szépségről, de már gyakorlatilag 40 fölött sem téma ez.
Középkorú nők már nem kerülnek be a fősodorba, hanem gyakran maradnak a „futottak még”-kategóriában. Gyakorlatilag megszűnnek létezni. Vagy minden mondat úgy kezdődik, hogy „Ahhoz képest, hogy ilyen idős vagy, …”
A mozgás, a sport tölt engem igazán
Én mindig is tesitanár akartam lenni, és fontos volt az életemben a sport. Tesitagozatos suliba jártam, angol-tesi szakra akartam felvételizni. Aztán jött a Magyar Rádió meg az újságírás.
20 éves 30 éves között nem sportoltam, ott inkább az újságírásra koncentráltam. Aztán 30 évesen kezdtem el újból sportolni, az első lányom megszületése előtt. A másodszülött lányom 1 éves volt, amikor visszamentem capoeirázni, amit korábban sokáig űztem, de 20 év után abba kellett hagynom, annyira térdgyilkos volt. Aztán futni kezdtem, de valahogy az nem adott annyit.
45 évesen elvégeztem egy 1 éves fitness edző képzést, huszonévesek között. Akartam találni egy olyan másodfoglalkozást az írás mellett, amiben nem „a fejemmel” keresem a kenyeremet, és bizonyítani is, hogy meg tudom csinálni! A kíváncsiság is vonzott. Valami teljesen mást akartam csinálni, mint eddig. Érdekesnek érdekes tapasztalat volt. Elvégeztem a sulit, és tényleg aerobic-órákat tartottam egy ideig.
Szabadon mozgok – ez az élet szépsége
Az önbizalmam alapja a mozgásom szabadsága. Azon dolgozom, hogy ne is legyen soha korlátozott a mozgásom és megőrizzem a mobilitásom. A sport, a mozgás nagyon tölt. Nem hagyhatom ki az életemből, olyan örömet és önbizalmat ad. Amíg a testem jól működik, én is jól működöm.
Az önbizalmam alapja a mozgásom, a mobilitásom megőrzése
Most épp keresem, mit tudnék még olyan szenvedéllyel csinálni mint a capoeirát. Most akkor „mindent is” csinálok. Elkezdtem jógázni. Elkezdtem kézenállást tanulni. Mindig tudtam kézenállni, de 50 évesen rájöttem, hogy ártok a gerincemnek azon a módon, ahogy csinálom. Célom: 60 éves koromra szeretném a kézenállást szabályosan megtanulni. Szeretem magát a mozdulatot. Erőt ad, kihívást jelent, ha ki tudom tartani a mozdulatot.
Semmilyen segédeszköz nem kell ehhez, csak fogom magam, és felmegyek kézenállásba – ez az abszolút szabadság. Feszegetem a határaimat. 40 évig rosszul csináltam a kézenállást. 60 éves koromig akarom tanulni, hogyan kell szabályosan végezni…!
Nem foglalkoztat az esztétikai sebészet
Annyit teszem a bőrömért, hogy félévente egyszer eljutok Móni barátnőmhöz, aki kozmetikus és hónapokra újra rendbe teszi a bőröm. Mivel rozaceára hajlamos a bőröm, próbálok erre a speciális bőrproblémára és érzékeny bőrre való krémeket használni.
Jelenleg semmilyen tűs beavatkozást, semmit, ami fáj, nem tudok elképzelni. Nem foglalkoztat az esztétikai sebészet. Az foglalkoztat, hogy tudjak gyalogolni, futni, kézen állni.
Visszaköveteltem a lányaimtól a sminkcuccaimat
50 fölött hetente egyszer elmegyek fodrászhoz, mert „frizurásnak lenni jó”! Egy mosás, egy beszárítás hetente jár, csak, mert megérdemlem.
40 fölött megfogadtam, hogy fogok sminkelni. Akkor született a 2. lányom, és hát nemigen tartottam be a fogalmam. Az utóbbi években a lányaim csúsztak rá a sminkcuccaimra és széthordták az amúgy sem nagyszámú sminkes dolgaimat. De itt jön a fordulat: betöltöttem az 50-et és visszaköveteltem tőlük az alap smink dolgaimat, mondván, most már van saját sminkcuccuk, használják azt.
Általában egy minimum sminket dobok fel: alapozó, BB vagy CC-krémek. Nálam óriási lépés, hogy teszek fel alapozót. A pírt nem találom épp a házban, de ha meglelem, pirosítani is fogok.
Ha együtt lépek ki a lányaimmal az utcára, mindig teszek fel sminket. „Ti olyan gyönyörűek vagytok, mellettetek nem sétálhat egy satrafa” – mondogatom ilyenkor.
A mozgás, alvás, étkezés szentháromságát próbálom tartani
Ignác, a férjem nagyon jól főz, ezért az adagokra kell ügyelnem. Én nagyon jól ellennék salátákkal, sült zöldségekkel, ha Ignác nem főzne olyan brutálisan jól, amit egyszerűen meg kell kóstolni! Nemrég bevezettem, hogy legyen minden étkezéshez saláta – legalább ennyit mindig megteszünk az egészséges étkezésért. Na meg, hogy ne kapkodjak be este 22h után egy egész csomag pilótakekszet, erre is figyelek.
Néha jól esik egy hamburger sült krumplival, de utána rosszul leszek, és rájövök, hogy jó dolog nem megterhelni a szervezetemet a zsíros kajákkal.
A lányaim szépnek látnak, és ez felelősség
A külső és belső szépséget nem tudom szétválasztani. Számomra ez egybeforr. Én egyben szeretnék lenni. Jókedvű. Vidám. De az, hogy jól legyek, egy folyamatos munka. Emellett nincs időm, hogy szépészeti beavatkozásokon gondolkozzam. A lányaim szépnek látnak, és ez nagy felelősség. Én – ha szépnek nem is látom magam, de – elértem, hogy elégedett vagyok.
Egyszerűen rájöttem, nem jó, ha elégedetlen vagyok önmagammal, mert „a magával elégedetlen nő”-üzenetet közvetítem a lányaim felé „a magával elégedett nő” helyett. A lányaim szeretnek, a férjem szeret, és számomra az ő – a mikrokörnyezetem – véleménye a legfontosabb.
