Érdekes, és valljuk be, igencsak aktuális kezdeményezést indított útjára Szakonyi Eszter kozmetikus mester és csapata, amikor meghirdette a már nem használt és/vagy lejárt kozmetikumoktól való megszabadulás lehetőségét, egy, a szalonban kihelyezett „szemetes” dobozba. Az akció kapcsán kérdeztük Esztert.
Szerző: MG
Honnan jött az ötlet?
A rossz, használaton kívüli, vagy lejárt kozmetikum megítélésünk szerint igen veszélyes hulladék, ráadásul több síkon is az. Egyrészről bárhogyan is nézzük, de vegyi anyag. Ami a legjobb esetben is „csak” tűzveszélyes. Rosszabb esetben terheli a környezetet, ha mondjuk a vízhálózatba kerül. Túlnyomó többségben energiaigényes az előállítási folyamat, aminek a végén keletkezik egy, a környezetre veszélyes csomagolóanyagba zárt termék, amivel a hulladékgazdálkodásnak valamit kezdenie kell. Nagyon ritka ugyanis a csak papír vagy üveg csomagolóanyag. Szinte mindenben van legalább egy műanyag-alapú kupak, egy adagolófej vagy matrica. Megjegyzem, az üveg csomagolóanyag is extra (baleset-)veszélyt jelent a törékenysége okán, amit a gyártási folyamatban külön is kell kezelni. És végül, de nem utolsó sorban: minden kozmetikum veszélyes a pénztárcánkra, amiért pénzt adtunk, de nem használtuk. Megesik, hogy jó kozmetikumok is erre a sorsra jutnak, de egy biztos: kereslet és kínálat a fenti esetekben nem találkozott. Ezekkel a világnak valamit kezdenie kell(ene). Ez évente megbecsülhetetlenül sok millió tonna műanyag, papír, üveg és vegyi hulladék a Földön.
Nagyon gyorsan megtelt a „szemetes” ládátok. Egy hét alatt? Vagy kettő?
Konkrétan 3 nap alatt megtelt. Elképesztő volt az a felhalmozás, amibe így beleláttunk a vevőkön keresztül. Több millió forintnyi forgalmi értékű, megunt, lejárt, használaton kívüli termék gyűlt össze. Mennyi okos és hasznos dologra lehetett volna ezt az összeget fordítani, ha az ember kellő önreflexióval bír, és időben megálljt parancsol a belső vásárlási kényszerének. Az, hogy ezek a termékek megmaradtak használat nélkül, tipikus dolgokból fakadhat. Vagy nem volt elég információja a termékről, vagy téves információi voltak. Esetleg a bőre utasította el a készítményt, vagy egyszerűen nem volt elég hasznos (hatásos) az adott produktum. És megtörténhet az is, hogy egyszerűen funkcionálisan nem tudta beilleszteni az életébe (idő és figyelem hiányában). Ez utóbbi kategóriánál azért megfogalmazódik, hogy ami kellően értékes, arról nem feledkezik meg az ember. Arra többnyire bárhogy is, de talál időt. Szóval visszakanyarodunk a minőséggel kapcsolatos aggályokhoz.
Csak egy dobozt raktatok ki?
Egyelőre csak egy próbadobozt tettünk ki, amelyből vagy gyártunk még, vagy ez megy tovább vidéki kozmetikusainkhoz azért, hogy vidéken is összegyűjthetőek legyenek a használaton kívüli arcápoló termékek. Rendkívüli igény van erre Budapesten és vidéken egyaránt, azt már érezzük. Beletenyereltünk a hangyabolyba, mondhatnám.
Egyszeri alkalom volt vagy folyamatos?
Szeretnénk erre egy rendszert kialakítani, ami nem egyszerű, hiszen a behozott kozmetikumokat alkoholtartalom és megadott piktogramok és termékjelzések alapján szét kell válogatni ahhoz, hogy a veszélyes hulladék elszállító partner szortírozva tudja átvenni azokat megsemmisítés céljából. Ezért mindezzel utólag még lesz feladata a laborunkban dolgozó vegyészeknek.
Milyen fajta kozmetikumból volt a legtöbb?
A legtöbb krémes állagú termék volt. Maszkokat, sminktermékeket, folyadékokat kevésbé hoztak. Funkcionálisan arckrémekből, lemosókból, naptejekből találtuk a legtöbbet. Érdekes volt látni, hogy leginkább patikában kapható, továbbá magyar brandekkel találkoztunk és csak kevés külföldi gyártású, esetleg ázsiai darabbal. Talán az ügyfélkörünkre nem annyira jellemző e két utóbbi kategória.
Ez egy magyarországi akció, vagy Hollandiában is kitettétek a dobozka testvérét?
Kizárólag Magyarországon tudjuk ezt megvalósítani. A hollandok eleve sokkal végiggondoltabban vásárolnak. Ha valamit végül mégis megvesznek, azt igyekeznek elhasználni. A hollandok rendkívül takarékosak minden vásárlásuk esetén. Így semmilyen termékből nem keletkeznek el nem használt készletek a polcaikon. Ha mégis, a szelektív hulladékgyűjtés és az újrahasznosítás szisztémája fényévekre van a magyar gyakorlattól. Ennek a technikáját már egészen kis korban tanítják a gyerekeknek.
Mit gondolsz a környezetvédelemről? Beleértve, hogy mi, egyszerű állampolgárok mit tehetünk érte?
Költsünk megfontoltabban, lássuk be, hogy nem a tárgyak határoznak meg bennünket, magyarán nem vagyunk egyenlőek az általunk birtokolt tárgyakkal. Kérjünk mintát, mielőtt megvásárolunk valamit. Ha egy termék jó, akkor abból a gyártója bizalommal készít mintát, mert pontosan tudja, hogy a mintát vásárlás követi majd, tehát a beruházása megtérül. Mit tehetünk még? Ha már nem használunk valamit, abból még lehet egyéb funkciójú produktum. Egy használaton kívüli arckrém még megfelelő test- vagy lábkrém lehet. Tisztító kozmetikumokkal pedig (hacsak nem olajtartalmúak) remekül lehet takarítani. Használjuk ezeket más funkcióval, ha már az arcbőrünk elutasította! Nem mellesleg, biztosan mindenki környezetében van olyan, akinek át lehet adni egy terméket, ha nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
A legnagyobb tékozlás a pénztárcánkkal és a környezettel szemben, ezeket „kiengedni” a világba, mint kommunális hulladékot. Maguktól nem fognak „szublimálni”, a csomagolóanyaguk pedig talán még akkor is terheli majd a környezetet, amikor már az unokáink is nagyszülők lesznek…
A kozmetikumgyártókat pedig arra sarkallnám – ahogyan mi magunk is teszünk –, hogy gondolkodjanak a visszaváltható csomagolóanyagok, lebomló vagy eleve csomagolóanyag-mentes kozmetikumok létrehozatalán.
Mi magunk a következő hónapokban hozzuk forgalomba a funkcionális, otthoni tisztálkodószerek egész sorát, már ezen elvek alapján. A dolog tehát megvalósítható úgy, hogy a hatósági előírásokat se sértsük meg.
A globális környezeti folyamatok sok tudós szerint már nem visszafordíthatóak (Rakonczai János: Globális környezeti problémák c. könyv), de talán még a mi életünkben valamelyest lassíthatóak.